Kedves György, és főleg kedves Ibolya! Pár hete kommenteltem a képet, de elveszhetett, mert még nem regisztráltam akkor. Meg kell tennem újra, mert Lányommal is megbeszélném, Ő is fest. A Rasdi után a többi hetet is megnéztem és csak megerősitett abban, hogy nagyszerű vagy, György, kiváncsi volnék más képeidre is. Már önmagában a téma választása is szokatlan, de az én vesszőparipáim egyike a magyar őstörténet mellett a Koppány utáni idők eseményei. És megdöbbentem a képek erején, ismerve a TÉMÁJUKAT is.
Magam ugyan a festészethez még elég barbár vagyok, rengeteg bepótolni valóval, de Lányom ebben sokat segithet.
Innentől már csak ismételni tudom nagyjából a múltkori soraimat. Be kell vallanom: a Te hozzászólásod vaditott irásra, kedves Tóth Ibolya. Isten ments az itélkezősditől, nem tisztem. Magyar iskolákban betéve fújják vadidegen nemzetek hőseit, prófétáit, mártirjait, stb. A mieinkről mennyit tudunk? kutatását könyörülettel hagyjuk ki. Nem csoda, és nem is hibád, hogy a Kép cimén átugorva CSAK szineket-formákat elemeztél, érzelmi alapon. Ami kell is, magam se megyek szomszédba érte.
"Emberke alszik" - irod. Fiúgyerekeket, vagy kistermetű, jelentéktelen férfiacskákat hivunk emberkének. A cimadó pedig nő volt, a magyarok egyik szent vértanú táltos-asszonya, 1061-ből. Ekkor már ki tudja, hol porladtak az első szabadságharc mártir-fejedelme, Koppány meggyalázott holttestének darabjai? Vata vezérrel is végzett az árulás, és végül a fia, János felkelése is elbukott. Fogságba esett Rasdi, a táltosasszony is. A győztesek felé az ellenállás, a kritika abban az iróniában merült ki ekkorra már, hogy a krónika irója odabiggyesztette a jelzőt: a "legkeresztényibb" király Rasdit élve befalaztatta...
Később a börtön-kriptát fölnyitva a holttesten harapás-nyomokat találtak. Én nem az éhségre gondoltam először, és ebben a művész is igazol. Nem csupán egy művészi visszafogottság a sebek szolid jelzése, mindenféle naturalista horrorkodás nélkül. A másik magyar mártir, Tonuzóba sorsában osztozva Rasdi talán a megváltó halált próbálta sürgetni azzal, ami ott megmaradt neki - a fogával. Amúgy Tonuzóbát élve temették el Vajk-István pribékjei, nyeregben, asszonyával együtt, közben kinálva nekik az életet, vagyont, hatalmat, ha beállnak a kolomp mögé a nyájba. Tevel táltost, Koppány népéből élve megnyúzták. A másik trónörökös, Vazul élőhalottságáról biztosan hallottál Te is.
És ez nem a gonosz hazug, pogány propaganda. Ezzel maga az egyház kérkedett, mikor még örökkévalónak hitte a teljhatalmát.
Kedves Ibolya! Ha még újra idejutsz és lesz türelmed elolvasni engem, nézd meg utána újból a Képet. És hátha kedvet kapsz elolvasni Juhász Gyulától a Tonuzoba c. verset, vagy Zas Lóránttól a szintén Tonuzóba versét. Rasdi Asszonyról csak pár soros semmitmondásokat találtam eddig. Ez a kép Horváth Györgytől az első, amelyik végre talán valami jeget is tör.
Nem alszik az emberke... A mártir-asszony arcán a könyörülő halál békéjét látom. A vigasztalan bánattal, amit minden igaz magyarok érezhettek akkor, amikor megkezdődött a Nemzet ezeréves haláltusája.
Kedves Ibolya, György! Nekilódultam, de már hajnali fél egy! A többi képről is hemzsegnek a gondolataim, és ha szóba álltok egy amatőrnél is amatőrebb alakkal, részemről a kitüntetés. Most muszáj borulnom egy sort, mert reggel vekker.... Üdvözöllek benneteket és jó egészséget kivánok: Fábiánferi ( tonuzoba2@freemail.hu )

Válasz

Nagyszerű kép, a háttérben mintha a Világmindenség kavarogna gyönyörű szineivel, formáival, az emberke alszik, de ha felébred egy új világ fog teremtődni. Nagyon tetszik, gratulálok a többi képhez is, nagyszerű, engem teljesen lenyűgözött ez a szép galéria!

Válasz